Mi a közös Sir William Slimben,  J. R. R. Tolkienben, és Hannibálban? A válasz sokkal egyértelműbb, mint azt elsőre gondolná az ember:
Harci elefántok.

A következőkben nem egy összefüggő esszét, neadjisten tanulmányt olvashattok, hanem néhány érdekességet a történelem elefántjairól.

1. Nem akármilyen elefánt.

Ázsiai vagy Atlasz elefántot lehet idomítani, az afrikai elefántokkal nem is érdemes foglalkozni, túl vadak. A történelem jelenlegi állása szerint legelőször a mai India területén, az Indus völgyében, Kr.e. 4500 körül idomítottak elefántokat, és leginkább nehéz fizikai munkára alkalmazták őket.
Atlasz elefántot már sajnos nem fog idomítani senki, mivel ez az alfaj kihalt. Az indiai elefántokat a mai napig idomítják, de ezt mindenki tudja, térjünk inkább át az izgalmasabb részekre!

2. Külön páncélt kaptak

Joggal nevezhetjük a harci elefántokat az ókor és a középkor tankjainak. Feladatuk a csatában az ellenség sorainak nyers erővel és terrorral való áttörése volt - és ez általában sikerült is nekik. Ha nem lett volna elég, hogy két és fél centiméter vastag kemény bőrük van, kaptak még páncélzatot is, ami alatt még erős anyag, vagy bőrbélelés is volt. Ahogy az alábbi képen látható, az elefántnak még a füle és ormánya is védve volt. Sok szerencsét annak, aki nem fogja futásra a dolgot, ha több száz harci elefánt rohamát várja mindössze egy pajzzsal és lándzsával. Említettem már hogy 20-30 km/óra sebességgel tudnak futni?

                                                                                                   Célozd a hasát!

3. Nem csak eltapos

Hogy a harci hatást tovább lehessen fokozni, a harci elefántok hátára howdah-t, (toronyszerű hatalmas nyereg) raktak, ahonnan több íjász is lőhette az ellenséget. Néhány forrás szerint óriási számszeríjakat (értsd: ballisztákat) is hordtak a hátukon, amivel az ellenség harci elefántjait célozták. Ez aztán még viccesebb lett, amikor megjelentek a magvas lőfegyverek, mivel eleinte puskát, de később ágyút is raktak az ormányosok hátára. Ha még mindig nem elég, hogy páncélos, eltapos, és még le is lőnek: az átlagos csatalovak még féltek is az elefántok szagától, így még a lovasság sem bizonyult effektív fegyvernek ellenük.

Ennél azért kicsit ijesztőbb volt

4. Porcophobia

Avagy malacoktól való félelem (latinosok, nyugodtan javítsatok). Az ókori források arról számolnak be, hogy bár az elefántokat egy dologgal lehetett biztosan kiiktatni: malacokkal. Visító, lángoló malacokkal. A rómaiak előszeretettel alkalmaztak lángoló malacokat a csatákban, és úgy néz ki, be is jött nekik. Ne higgyük azt, hogy Róma fiai voltak az elsők, akik erre rájöttek - már a diadokhoszok háborúiban is röfiket öntöttek le olajjal, és meggyújtva az ellenség felé terelték őket. Az előnye a taktikának, hogy a csata után ingyen bacon jár a győztesnek. Az, hogy az elefántok disznóktól való félelme összefügg-e a Közel-Kelet és Ázsia disznóhús elleni hagyományaival, további kutatás tárgya. 

Nem találtam pontos képet, de valahogy így kell elképzelni

5. Kétélű fegyver az elefánt

 Az elefántok (az ellenségnek szerencsére, az elefántosoknak balszerencséjére) nem csak a malacoktól vadultak meg. Állítólag eleinte a puska- és ágyútűz hangja is eszeveszett menekülést és tombolást váltott ki az állatokból, illetve megesett, hogy egyéb hangos zajjal (például trombita, dobok, stb.) zavarták össze őket. Ilyenkor általában az elefánt megpróbált minél távolabb kerülni a félelem forrásától, és eltiporta a "saját" seregének katonáit is. Ez igen kellemetlen egy hadvezér számára, aki elefántokat tartott a seregében, mivel nehéz megnyugtatni egy kb. 3 tonnás állatot, és amire ez sikerült volna, a csatának már vége. Ezért az elefántok irányítója a mahout, mindenféle hegyes, horgas szerszámot hordott magával, amikkel szükség esetén erőszakkal is irányíthatta az állatot - vagy végszükségben egy fémkaróval és egy kalapáccsal, egy gerincre mért csapással megölte a hátasát.

egy mahout felszerelése

6. Elefánt általi halál

 Elérkeztünk a cikk legbrutálisabb pontjához. Ugyanis az elefántokat nem csak csatában használták, meg nehéz fizikai munkára, de kivégzésekre is. Én kétféle elefánt általi kivégzést különböztetek meg: a.) szőlő és b.) dinnye típus. Az alábbi képek szerintem megmagyarázzák melyik melyik, és miért. További magyarázatot nem is fűznék ezekhez, talán annyit, hogy azért sokkal menőbb mint a guillotine, vagy az akasztás. A középkori Európa emberének lett volna mit tanulnia! 

 a.) szőlő

b.) dinnye

7.  Királyi elefántok 

Na, de nehogy azt mondja valaki, hogy az elefántokat csak Ázsiában és Afrikában tartották. Nagy Károly király Einhard által írt életrajzában, a Vita Karoli Magni-ban és az Annales regni Francorum-ban is említenek egy Abul-Abbas nevű fánit, akit egy Izsák nevű zsidó kereskedő juttatott el a Frank Birodalomba, egyesen Hárún al-Rasíd udvarából, ajándékként. Ráadásul fehér elefánt volt, ami hatalmas presztízsszimbólum Ázsiában. 801 körül érkezett frank földre Abul, és 810 körül, a Rajnán való átkeléskor halt meg. (Valószínű, hogy Nagy Károly harci elefántként akarta használni, a feljebb említett előnyök végett.)

A francia IX. Lajos is adott III. Henriknek ajándékba egy elefántot. Az angol király a Towerben tartotta, és, ha minden igaz, marhahúst evett és vörösbort ivott - szegény állat ebbe is pusztult bele. A középkori Európában ilyen tévhitek terjengtek az elefántokról, illetve az is, hogy nincs térdük, ezért nem tudnak felállni ha elesnek, meg hogy léteznek akkora elefántok, amik kőből készült bástyákat is képesek a hátukon hordani.

1552-ben a spanyol király is küldött egy Szulejmán nevű elefántot Habsburg Miksa királynak, de Bécsben csak két évet élt, 1554-ben elpusztult.

Abul-Abbas teljesen élethű ábrázolása

 8. Az elefántok nem ismernek kiskapukat

Az indiai, illetve tágabb értelemben dél-ázsiai erődítményeknek és palotáknak hatalmas kapuik vannak. Ezek nem feltétlen csak azért ilyen nagyok, hogy a tulaj gazdagságát és hatalmát tükrözzék, hanem gyakorlati előnyük is van: Indiában elefánton közlekedni presztízs, és ha már az embernek van elefántja, nem árt, hogy ha be is fér a kapun. Mintha csak egy több mint három méter magas puzzle darab lenne: a kapuk úgy vannak kialakítva, hogy az alsó része, ahol az elefánt halad el, szélesebb, és a második csúcsív kicsit keskenyebb - ez a rész a howdah-nak van. Arra is gondolni kellett a régi korok urainak, hogy ha egy elefánt befér a kapun, akkor be is tudja törni azt - és ezért ostromok esetére hatalmas tüskéket raktak a kapukra, hogy egy mérges elefánt ne törjön be a várba kellemetlenségek nélkül.

Elefántos kapu

Anti-elefántos kapu

9. Sakk-matt

Tudtad, hogy a sakk egy csaturanga nevű indiai játékból ered? Nem? Mindegy, most már tudod. De mi köze ennek az elefántokhoz? Hát az, hogy az eredetileg csatát szimuláló táblás játékban, amit ma futónak nevezünk, régen elefántnak hívták. Spanyolországban al-fil, és Oroszország Слон-nak hívják a futót, ami mindkét nyelven elefántot jelent. A kínai sakkban is van egy xiàng nevű bábu, ami ugyancsak elefántot jelent. 

Sakkozó elefántok is léteznek

10. Mázlifánt

Az elefánt az indiai kultúrában nem csak uralkodói hatalmat és bölcsességet, hanem szerencsét jelent - ezért gyakori a szerencsehozó elefánt szobor. Leginkább az ormányukat felemelve ábrázolják őket (biztos így néz ki egy elefánt amikor boldog). Az elefánt gyakori motívum a hindu mitológiában, talán a leggyakoribb Ganésa istenség, akinek elefánt feje van, és a vállalkozások segítője, az akadályok elhárítója. De ami mindenféle elefántot überel, az a fehér elefánt (igazából nem is fehér hanem rózsaszínű), ami nem egy külön faj, hanem egy albínó indiai elefánt. A leghíresebb fehér elefánt Airavata, akinek több feje is van, és Indra istenség hátasa. Ha ez nem lenne elég, Airavata minden elefánt királya is egyben. 

Szerencsehozó elefántszobrocska

Jut eszembe, amennyiben elolvastad ezt a cikket, az felér egy szerencsehozó elefánttal! Remélem sikerült néhány érdekességet írnom a harci elefántokról, és a jelentőségükről. Szeresd az elefántokat, különben dinnye!