Mi a közös Sir William Slimben,  J. R. R. Tolkienben, és Hannibálban? A válasz sokkal egyértelműbb, mint azt elsőre gondolná az ember:
Harci elefántok.

A következőkben nem egy összefüggő esszét, neadjisten tanulmányt olvashattok, hanem néhány érdekességet a történelem elefántjairól.

1. Nem akármilyen elefánt.

Ázsiai vagy Atlasz elefántot lehet idomítani, az afrikai elefántokkal nem is érdemes foglalkozni, túl vadak. A történelem jelenlegi állása szerint legelőször a mai India területén, az Indus völgyében, Kr.e. 4500 körül idomítottak elefántokat, és leginkább nehéz fizikai munkára alkalmazták őket.
Atlasz elefántot már sajnos nem fog idomítani senki, mivel ez az alfaj kihalt. Az indiai elefántokat a mai napig idomítják, de ezt mindenki tudja, térjünk inkább át az izgalmasabb részekre!

2. Külön páncélt kaptak

Joggal nevezhetjük a harci elefántokat az ókor és a középkor tankjainak. Feladatuk a csatában az ellenség sorainak nyers erővel és terrorral való áttörése volt - és ez általában sikerült is nekik. Ha nem lett volna elég, hogy két és fél centiméter vastag kemény bőrük van, kaptak még páncélzatot is, ami alatt még erős anyag, vagy bőrbélelés is volt. Ahogy az alábbi képen látható, az elefántnak még a füle és ormánya is védve volt. Sok szerencsét annak, aki nem fogja futásra a dolgot, ha több száz harci elefánt rohamát várja mindössze egy pajzzsal és lándzsával. Említettem már hogy 20-30 km/óra sebességgel tudnak futni?

                                                                                                   Célozd a hasát!

3. Nem csak eltapos

Hogy a harci hatást tovább lehessen fokozni, a harci elefántok hátára howdah-t, (toronyszerű hatalmas nyereg) raktak, ahonnan több íjász is lőhette az ellenséget. Néhány forrás szerint óriási számszeríjakat (értsd: ballisztákat) is hordtak a hátukon, amivel az ellenség harci elefántjait célozták. Ez aztán még viccesebb lett, amikor megjelentek a magvas lőfegyverek, mivel eleinte puskát, de később ágyút is raktak az ormányosok hátára. Ha még mindig nem elég, hogy páncélos, eltapos, és még le is lőnek: az átlagos csatalovak még féltek is az elefántok szagától, így még a lovasság sem bizonyult effektív fegyvernek ellenük.

Ennél azért kicsit ijesztőbb volt

4. Porcophobia

Avagy malacoktól való félelem (latinosok, nyugodtan javítsatok). Az ókori források arról számolnak be, hogy bár az elefántokat egy dologgal lehetett biztosan kiiktatni: malacokkal. Visító, lángoló malacokkal. A rómaiak előszeretettel alkalmaztak lángoló malacokat a csatákban, és úgy néz ki, be is jött nekik. Ne higgyük azt, hogy Róma fiai voltak az elsők, akik erre rájöttek - már a diadokhoszok háborúiban is röfiket öntöttek le olajjal, és meggyújtva az ellenség felé terelték őket. Az előnye a taktikának, hogy a csata után ingyen bacon jár a győztesnek. Az, hogy az elefántok disznóktól való félelme összefügg-e a Közel-Kelet és Ázsia disznóhús elleni hagyományaival, további kutatás tárgya. 

Nem találtam pontos képet, de valahogy így kell elképzelni

5. Kétélű fegyver az elefánt

 Az elefántok (az ellenségnek szerencsére, az elefántosoknak balszerencséjére) nem csak a malacoktól vadultak meg. Állítólag eleinte a puska- és ágyútűz hangja is eszeveszett menekülést és tombolást váltott ki az állatokból, illetve megesett, hogy egyéb hangos zajjal (például trombita, dobok, stb.) zavarták össze őket. Ilyenkor általában az elefánt megpróbált minél távolabb kerülni a félelem forrásától, és eltiporta a "saját" seregének katonáit is. Ez igen kellemetlen egy hadvezér számára, aki elefántokat tartott a seregében, mivel nehéz megnyugtatni egy kb. 3 tonnás állatot, és amire ez sikerült volna, a csatának már vége. Ezért az elefántok irányítója a mahout, mindenféle hegyes, horgas szerszámot hordott magával, amikkel szükség esetén erőszakkal is irányíthatta az állatot - vagy végszükségben egy fémkaróval és egy kalapáccsal, egy gerincre mért csapással megölte a hátasát.

egy mahout felszerelése

6. Elefánt általi halál

 Elérkeztünk a cikk legbrutálisabb pontjához. Ugyanis az elefántokat nem csak csatában használták, meg nehéz fizikai munkára, de kivégzésekre is. Én kétféle elefánt általi kivégzést különböztetek meg: a.) szőlő és b.) dinnye típus. Az alábbi képek szerintem megmagyarázzák melyik melyik, és miért. További magyarázatot nem is fűznék ezekhez, talán annyit, hogy azért sokkal menőbb mint a guillotine, vagy az akasztás. A középkori Európa emberének lett volna mit tanulnia! 

 a.) szőlő

b.) dinnye

7.  Királyi elefántok 

Na, de nehogy azt mondja valaki, hogy az elefántokat csak Ázsiában és Afrikában tartották. Nagy Károly király Einhard által írt életrajzában, a Vita Karoli Magni-ban és az Annales regni Francorum-ban is említenek egy Abul-Abbas nevű fánit, akit egy Izsák nevű zsidó kereskedő juttatott el a Frank Birodalomba, egyesen Hárún al-Rasíd udvarából, ajándékként. Ráadásul fehér elefánt volt, ami hatalmas presztízsszimbólum Ázsiában. 801 körül érkezett frank földre Abul, és 810 körül, a Rajnán való átkeléskor halt meg. (Valószínű, hogy Nagy Károly harci elefántként akarta használni, a feljebb említett előnyök végett.)

A francia IX. Lajos is adott III. Henriknek ajándékba egy elefántot. Az angol király a Towerben tartotta, és, ha minden igaz, marhahúst evett és vörösbort ivott - szegény állat ebbe is pusztult bele. A középkori Európában ilyen tévhitek terjengtek az elefántokról, illetve az is, hogy nincs térdük, ezért nem tudnak felállni ha elesnek, meg hogy léteznek akkora elefántok, amik kőből készült bástyákat is képesek a hátukon hordani.

1552-ben a spanyol király is küldött egy Szulejmán nevű elefántot Habsburg Miksa királynak, de Bécsben csak két évet élt, 1554-ben elpusztult.

Abul-Abbas teljesen élethű ábrázolása

 8. Az elefántok nem ismernek kiskapukat

Az indiai, illetve tágabb értelemben dél-ázsiai erődítményeknek és palotáknak hatalmas kapuik vannak. Ezek nem feltétlen csak azért ilyen nagyok, hogy a tulaj gazdagságát és hatalmát tükrözzék, hanem gyakorlati előnyük is van: Indiában elefánton közlekedni presztízs, és ha már az embernek van elefántja, nem árt, hogy ha be is fér a kapun. Mintha csak egy több mint három méter magas puzzle darab lenne: a kapuk úgy vannak kialakítva, hogy az alsó része, ahol az elefánt halad el, szélesebb, és a második csúcsív kicsit keskenyebb - ez a rész a howdah-nak van. Arra is gondolni kellett a régi korok urainak, hogy ha egy elefánt befér a kapun, akkor be is tudja törni azt - és ezért ostromok esetére hatalmas tüskéket raktak a kapukra, hogy egy mérges elefánt ne törjön be a várba kellemetlenségek nélkül.

Elefántos kapu

Anti-elefántos kapu

9. Sakk-matt

Tudtad, hogy a sakk egy csaturanga nevű indiai játékból ered? Nem? Mindegy, most már tudod. De mi köze ennek az elefántokhoz? Hát az, hogy az eredetileg csatát szimuláló táblás játékban, amit ma futónak nevezünk, régen elefántnak hívták. Spanyolországban al-fil, és Oroszország Слон-nak hívják a futót, ami mindkét nyelven elefántot jelent. A kínai sakkban is van egy xiàng nevű bábu, ami ugyancsak elefántot jelent. 

Sakkozó elefántok is léteznek

10. Mázlifánt

Az elefánt az indiai kultúrában nem csak uralkodói hatalmat és bölcsességet, hanem szerencsét jelent - ezért gyakori a szerencsehozó elefánt szobor. Leginkább az ormányukat felemelve ábrázolják őket (biztos így néz ki egy elefánt amikor boldog). Az elefánt gyakori motívum a hindu mitológiában, talán a leggyakoribb Ganésa istenség, akinek elefánt feje van, és a vállalkozások segítője, az akadályok elhárítója. De ami mindenféle elefántot überel, az a fehér elefánt (igazából nem is fehér hanem rózsaszínű), ami nem egy külön faj, hanem egy albínó indiai elefánt. A leghíresebb fehér elefánt Airavata, akinek több feje is van, és Indra istenség hátasa. Ha ez nem lenne elég, Airavata minden elefánt királya is egyben. 

Szerencsehozó elefántszobrocska

Jut eszembe, amennyiben elolvastad ezt a cikket, az felér egy szerencsehozó elefánttal! Remélem sikerült néhány érdekességet írnom a harci elefántokról, és a jelentőségükről. Szeresd az elefántokat, különben dinnye! 

Ezt a cikket egy kedves barátomnak ajánlom, ezzel újabb okot szolgáltatva neki, hogy kitekerje a nyakamat. Mehet a listára a többi mellé!

Scotland the Brave, skót duda, haggis... Rettenthetetlen.

Kezdjük az egészet a főszereplővel. William Wallace nemes volt, nem pedig egy holmi ágrólszakadt random figura akire rábíztak egy sereget. Szegény igazi William Wallace meg forog a sírjában, hogy az utókor azt hiszi róla, hogy ő a köznéphez tartozott... Igen, a sírjában, mivel SPOILER! William Wallace meghalt. 709 éve. 




De szép szoknyák kiltek! Kár, hogy a középkorban nem hordtak ilyet, még Skóciában sem. Az egy dolog, hogy a kilt ma szerves részét képzi a skót kultúrának, de attól még nem kell betenni középkori filmbe, mivel az első kilt ábrázolások a 17. századból vannak, és ekkor terjedt el maga a kilt is és lett divatos Skóciában. A középkorban se említése, se pedig ábrázolása nincs a kiltnek. Tény és való, hogy a tunikák öv alatti része kb. combközépig ért, de ez se közelről, se távolról nem nézett úgy ki mint a skót szoknya. Illetve viseltek még az emberek köpenyt is a tunika felett, később, sokkal később ebből a kettőből alakult ki a kilt. Plusz még ezt sem hívták kiltnek, leine volt a neve a tunikának és brat a köpenynek. A bratot viszont nyugodtan lehetett volna kockásra csinálni (mondjuk a skótkocka is későbbi), amivel a skótok ruházata egyszerre lett volna történelmileg pontos és skót-kulturális. 

Na várjunk csak egy kicsit? Jól látom hogy az ott egy emelt sarkú lábbeli Williamon? Miért? Ilyen nem volt a középkorban - a cipőtalpat már ismerték, de különálló sarokrész még nem volt.
Ha már a részleteknél járunk, a háttérben a Szent András keresztes zászlón fordítva vannak a színek, a skót zászló kék alapon fehér kereszt; a fehér alapon kék kereszt a cári Oroszország flottájának volt a zászlaja. Majdnem talált.


Ha már a skót stílusnál jártunk, egy-két szót muszáj mondani a csüllenges arcú harcosokról. Igen, csülleng. Ezt a növényt használták régen, hogy kékre fessenek dolgokat, leginkább ruhát, vagy skótokat. Ja, nem. A piktek (az biztos, hogy a piktek festették magukat, az viszont nem, hogy csüllenggel vagy valami mással) a mai Skócia területén élő szigeti kelta nép voltak, akiknek a nevük is azt jelenti, hogy "festett emberek". Viszont a piktek nem skótok, hanem piktek, bármennyire is közel állnak egymáshoz. A skótok a középkorban nem festették ki magukat amikor hadba vonultak, bár a korabeli foci drukkerekről nem tudok nyilatkozni.


Az feltűnt rajtam kívül valakinek hogy a stirling-hídi csatában... nincsen híd? Pedig még a nevében is benne van! Stirling-hídi csata! Nem beszélve arról, hogy a skót győzelem pontosan a hídnak köszönhető! Maga a csata úgy történt, hogy ahelyett hogy nyílt mezőn a seggüket mutogatták volna a skótok és az angol gyalogság ide-oda teleportált volna (a filmbeli jeleneteknél hol fel, hol eltűnik az angol sereg), a skót hadsereg megvárta amíg az angol erők kb. fele átért a hídon, és akkor támadták meg őket, elsöprő győzelmet aratva. A filmben viszont... Nos, hát... Meghívom egy sörre azt, aki megmutatja nekem az alábbi képen hol van híd.


Az utolsó jelenetben nem csak a tuti karddobás epic, hanem a rohamozó skót fejszéje is (2:06-tól a videón) ami erősen gyanús, hogy műanyagból van. Ez azért vicces, mert csak ez az egy fejsze lifeg össze-vissza a filmben; még a hóhér fejszéje is fémből van. Lehet, hogy nem bírta volna el a színész az eredetit? Vagy hogy nincs is olyan eredeti acélból készült fejsze így néz ki, csak műanyag verzió létezik? Úgy érzem a filmipar és a fejszék között van valami ősi ellentét, aminek okát sosem fogjuk megtudni.

Ez a tescós páncél meg mi? Nem elég, hogy mini-CD alapanyagú csuklyájuk van szegény őröknek (aminek lánccsuklyának kellene lennie), de még a páncéljuk is kisiskolás-farsang szinten van. Ráadásul még a méretet sem találták el, kicsit nagynak tűnik a kezeslábas, ha más nem, felhajthatták volna a végét. Tesco gazdaságos lamellás páncél. A másik kérdés ami felmerült bennem, hogy miért hordanak magukkal hosszú (főleg lovasság ellen használatos, ugyebár) lándzsát az őrök? 



Ezzel vége is a Rettenthetetlen kiherélésének kivesézésének. Ítélet: Ezek mellett is a világ egyik legjobb filmje. Az ítélet meghozatalában természetesen egy bizonyos személy fenyegetése nem volt meghatározó tényező. De tényleg. 

Újra itt vagyunk, és, csak mert na, maradunk az ókorban, de ezúttal a Pompeii c. filmet fogjuk kielemezni. Itt egy IMDb link, meg lehet nézni a stáblistát. Jómagam nem találtam történelmi szakembert (javítsatok ki ha tévedek), viszont annál több díszlet- és jelmeztervező név szerepel a listában. Most megkapják. Ha-ha. 
SPOILER: A vulkán ki fog törni.


A film egy britanniai falu lemészárolásával kezdődik, dráma, akció, stb. Ami minket érdekel az egészből, az a főszereplő (Milo) apján látható páncél. Amikor megölik szegény párát, egész jól látszódik maga a páncél is, az amúgy sötétben játszódó csatajelenetnél nem nagyon. Itt is van egy kép:



Valahogy úgy érzem, nem illik bele ez a lamellás páncél a vaskori Britanniába, ahol a harcosok előszeretettel harcoltak anyaszült mezítelen, kizárólag egy aranypánttal a nyakukon... Gondolom, a 18+ besorolást elkerülendő nem szerepelnek ilyen harcosok a jelenetben. Amúgy ha nagyon páncélt akartak rakni a karakterre, akkor lehetett volna egy láncing. Tudjátok, az a fajta páncél amit tényleg használtak a kelták. Be kell vallanom, valahonnan azért ismerős volt, mintha azért történelmileg hiteles lenne a kinézete. Egy kis keresgélés után rá is akadtam hogy mire gondoltam:



Bizony, ez egy katona a híres kínai agyaghadseregből, korhű páncéllal. Csin Si Huang-ti agyaghadseregét kb. 300 évvel a film eseményei előtt készítették, szóval a kronológia legalább majdnem stimmel... Ja, nem. A néhány ezer kilométer még annyira sem. A különböző típusú lamellás páncélok amúgy Ázsiában voltak divatosak, főleg Japánban, Kínában, a sztyeppei nomádoknál, a Közel-Keleten, és később Bizáncban. 
Attól függetlenül, hogy én személyesen nagyon szeretem a lamellás páncélokat, ez egy fekete pont a jelmeztervezőknek, biztos ők azok az emberek akik töriórán a füzetükbe rajzolgattak ahelyett, hogy figyeltek volna.


Vulcanusnak hála (komolyan), Pompeii amfiteátruma ma is megtekinthető, illetve az interneten is rengeteg kép akad róla. Egészen épen megmaradt, ha leszámítjuk a növényeket amik benőtték, ráadásul az első kőből épült római amfiteátrumról van szó, szóval tiszteletreméltó emlékmű. 
Az, akinek nem volt sok sikerélménye gyerekkorában a "keresd a különbséget" játékokban, most bepótolhatja lemaradását. Remélem nem kell magyaráznom hogy melyik az eredeti és a filmes: 



Nagyjából eltalálták a filmkészítők az arénát. Jajj, de tökre egyforma a kettő, mit kell most fikázni?! Hát, pontosan azért, mivel ott van az eredeti verzió, amiről tökéletes képet lehetett volna alkotni. (jut eszembe, maga a blog is erről szól) Véleményem szerint egy teljesen CG-rekonstruált, de pontos verzió is legalább annyira jól nézett volna ki, mint amit a filmben láthatunk. Azzal legalább elkerülhették volna a kötözködést. 

Az egész ülőtér sokkal tagoltabb lett, és a fenti boltívek is jelentősen nagyobbak az eredetieknél. A közvetlenül a játéktér melletti páholyokat gondolom azért rakták bele, mert a Colosseumban is van, és akkor muszáj. 
Ami jó az jó, azt legalább eltalálták a tervezők hogy az északi bejárat felett látható a Vezúv. 

Következő kép:

Szóhoz sem jutok. Mi a halál az a fejsze?! Érdekes darab az biztos, mivel se nem szakállas fejsze, se nem dán fejsze, se nem bardiche. Valami... izé. Írtózatosan vastag, és a fejhez képest nagyon rövid nyele van ennek a groteszk valaminek (nem vagyok hajlandó fegyvernek nevezni).  Legutoljára ilyet valami fantasy MMORPG-ben láttam, erről a példányról már csak azt hiányolom hogy nem világít és/vagy lángol, akkor már az Angmari Boszorkánymester azért is megirigyelhetné ha megunta bazinagy láncos buzogányát vagy spontán öngyulladós kardját. Amúgy a szivacssziklák is aranyosak a háttérben.


A probléma a lovaglós jelenetekkel a következő: A kengyel Európában csak a 8. században kezdett el elterjedni, illetve a másik probléma a nyereg maga, ugyanis a római nyereg valahogy úgy nézett ki ahogy a replika az alábbi képen, amin az is jól látszik, hogy nincsen kengyel, még kezdetleges bőrhurok se. Úgy látszik, 100000000 dolláros költségvetésből egyetlen történészre/régészre nem futotta, de Jon Snowra igen. 

Következőleg, (erről még gifet is találtam), beszéljünk pár szót a láncos buzogányokról. Valószínűsíthető, hogy a cséphadaróból fejlődött ki, amit a parasztok, földművesek fegyverként használtak végszükségben, később a fa részét, amikor már direkt fegyverként készítették, egy tüskés fémfejre cserélték, így egy eléggé (az ellenségre és tulajdonosára is) veszélyes fegyvert hozva létre. Offenzív fegyver, védekezni nagyon nem lehet vele, bár a legjobb védekezés a támadás. A probléma az, hogy ez az egész a középkorban, pontosabban a huszita háborúk alatt jelenik meg. Ugye nem kell külön kiemelnem a kronológiai malőr nagyságát? Ugye? Amúgy még véletlenül sem úgy kell használni ahogy a színészeknek megmutatták (már ha megmutatták, nem csodálkoznék ha csak egy "lóbáld erre" utasítást kaptak volna), hanem sokkal kisebb ívű, körkörös mozdulatokkal. A murmillo sisakokat nagyon szeretem, akkor is ha időutazó huszita gladiátor fején vannak, valaki küldjön Hollywoodba kekszet érte a stábnak.

Egy újabb jelenet, amit többször is újra kellett néznem, az, amikor Milo felkap egy aquilát, kézzel kettétöri, s hajítódárdaként a római főemberek felé dobja. Nagyon drámai, bevallom, de legalább annyira hülye is. Egy hajítódárda nem egyenlő egy hegyes bottal. Komolyan. Próbáljátok ki otthon; szerezzetek valahonnan egy botot, törjétek le a végét, és próbáljátok meg jó néhány méter távolról beledobni valamibe. Aki erre a kis kísérletre túl lusta, annak inkább elmondom: nem fog menni. Miért? Azért, mert egy hajítódárdának két fontos tulajdonsága van. Ebből egyet sikerült eltalálni a filmkészítőknek, méghozzá azt, hogy hosszú és hegyes. A második, legalább ennyire fontos tulajdonsága, hogy van egy hegye, ami fémből van. Ez azért fontos, mivel így a dárda súlypontja az elején lesz, és nem valahol a közepén, magyarul a röppályát a hegy határozza meg. Az előbb tárgyalt jelenet az alábbi videó 41. másodpercétől látható. Ja, majdnem elfelejtettem; a római pedig kardját bézbózütőként használva elhárítja a veszedelmes dobónyársat.

Azt hiszem, ennyi éppen elég is erről a filmről. Amellett, hogy láthattuk mennyire foglalkoztak azzal, hogy utána nézzenek bárminek is, még egy sztorit sem tudtak rendesen összerakni. Ha valakit érdekel a történet, de ezek után nem akarja megnézni a filmet, képzelje el a Titanicot hajó helyett ókori várossal, és jéghegy helyett vulkánnal. És sok, sok, sok CG-vel. Desszertnek itt van egy kis menekülés robbanó, pusztuló, égő, romba boruló város elől, lóval.




Ítélet: Ruscisilva: futue te ipsum!