Újra itt vagyunk, és, csak mert na, maradunk az ókorban, de ezúttal a Pompeii c. filmet fogjuk kielemezni. Itt egy IMDb link, meg lehet nézni a stáblistát. Jómagam nem találtam történelmi szakembert (javítsatok ki ha tévedek), viszont annál több díszlet- és jelmeztervező név szerepel a listában. Most megkapják. Ha-ha.
SPOILER: A vulkán ki fog törni.
A film egy britanniai falu lemészárolásával kezdődik, dráma, akció, stb. Ami minket érdekel az egészből, az a főszereplő (Milo) apján látható páncél. Amikor megölik szegény párát, egész jól látszódik maga a páncél is, az amúgy sötétben játszódó csatajelenetnél nem nagyon. Itt is van egy kép:
Valahogy úgy érzem, nem illik bele ez a lamellás páncél a vaskori Britanniába, ahol a harcosok előszeretettel harcoltak anyaszült mezítelen, kizárólag egy aranypánttal a nyakukon... Gondolom, a 18+ besorolást elkerülendő nem szerepelnek ilyen harcosok a jelenetben. Amúgy ha nagyon páncélt akartak rakni a karakterre, akkor lehetett volna egy láncing. Tudjátok, az a fajta páncél amit tényleg használtak a kelták. Be kell vallanom, valahonnan azért ismerős volt, mintha azért történelmileg hiteles lenne a kinézete. Egy kis keresgélés után rá is akadtam hogy mire gondoltam:
Bizony, ez egy katona a híres kínai agyaghadseregből, korhű páncéllal. Csin Si Huang-ti agyaghadseregét kb. 300 évvel a film eseményei előtt készítették, szóval a kronológia legalább majdnem stimmel... Ja, nem. A néhány ezer kilométer még annyira sem. A különböző típusú lamellás páncélok amúgy Ázsiában voltak divatosak, főleg Japánban, Kínában, a sztyeppei nomádoknál, a Közel-Keleten, és később Bizáncban.
Attól függetlenül, hogy én személyesen nagyon szeretem a lamellás páncélokat, ez egy fekete pont a jelmeztervezőknek, biztos ők azok az emberek akik töriórán a füzetükbe rajzolgattak ahelyett, hogy figyeltek volna.
Vulcanusnak hála (komolyan), Pompeii amfiteátruma ma is megtekinthető, illetve az interneten is rengeteg kép akad róla. Egészen épen megmaradt, ha leszámítjuk a növényeket amik benőtték, ráadásul az első kőből épült római amfiteátrumról van szó, szóval tiszteletreméltó emlékmű.
Az, akinek nem volt sok sikerélménye gyerekkorában a "keresd a különbséget" játékokban, most bepótolhatja lemaradását. Remélem nem kell magyaráznom hogy melyik az eredeti és a filmes: 
Nagyjából eltalálták a filmkészítők az arénát. Jajj, de tökre egyforma a kettő, mit kell most fikázni?! Hát, pontosan azért, mivel ott van az eredeti verzió, amiről tökéletes képet lehetett volna alkotni. (jut eszembe, maga a blog is erről szól) Véleményem szerint egy teljesen CG-rekonstruált, de pontos verzió is legalább annyira jól nézett volna ki, mint amit a filmben láthatunk. Azzal legalább elkerülhették volna a kötözködést.
Az egész ülőtér sokkal tagoltabb lett, és a fenti boltívek is jelentősen nagyobbak az eredetieknél. A közvetlenül a játéktér melletti páholyokat gondolom azért rakták bele, mert a Colosseumban is van, és akkor muszáj.
Ami jó az jó, azt legalább eltalálták a tervezők hogy az északi bejárat felett látható a Vezúv.
Következő kép:
Szóhoz sem jutok. Mi a halál az a fejsze?! Érdekes darab az biztos, mivel se nem szakállas fejsze, se nem dán fejsze, se nem bardiche. Valami... izé. Írtózatosan vastag, és a fejhez képest nagyon rövid nyele van ennek a groteszk valaminek (nem vagyok hajlandó fegyvernek nevezni). Legutoljára ilyet valami fantasy MMORPG-ben láttam, erről a példányról már csak azt hiányolom hogy nem világít és/vagy lángol, akkor már az Angmari Boszorkánymester azért is megirigyelhetné ha megunta bazinagy láncos buzogányát vagy spontán öngyulladós kardját. Amúgy a szivacssziklák is aranyosak a háttérben.
A probléma a lovaglós jelenetekkel a következő: A kengyel Európában csak a 8. században kezdett el elterjedni, illetve a másik probléma a nyereg maga, ugyanis a római nyereg valahogy úgy nézett ki ahogy a replika az alábbi képen, amin az is jól látszik, hogy nincsen kengyel, még kezdetleges bőrhurok se. Úgy látszik, 100000000 dolláros költségvetésből egyetlen történészre/régészre nem futotta, de Jon Snowra igen. 
Következőleg, (erről még gifet is találtam), beszéljünk pár szót a láncos buzogányokról. Valószínűsíthető, hogy a cséphadaróból fejlődött ki, amit a parasztok, földművesek fegyverként használtak végszükségben, később a fa részét, amikor már direkt fegyverként készítették, egy tüskés fémfejre cserélték, így egy eléggé (az ellenségre és tulajdonosára is) veszélyes fegyvert hozva létre. Offenzív fegyver, védekezni nagyon nem lehet vele, bár a legjobb védekezés a támadás. A probléma az, hogy ez az egész a középkorban, pontosabban a huszita háborúk alatt jelenik meg. Ugye nem kell külön kiemelnem a kronológiai malőr nagyságát? Ugye? Amúgy még véletlenül sem úgy kell használni ahogy a színészeknek megmutatták (már ha megmutatták, nem csodálkoznék ha csak egy "lóbáld erre" utasítást kaptak volna), hanem sokkal kisebb ívű, körkörös mozdulatokkal. A murmillo sisakokat nagyon szeretem, akkor is ha időutazó huszita gladiátor fején vannak, valaki küldjön Hollywoodba kekszet érte a stábnak.
Egy újabb jelenet, amit többször is újra kellett néznem, az, amikor Milo felkap egy aquilát, kézzel kettétöri, s hajítódárdaként a római főemberek felé dobja. Nagyon drámai, bevallom, de legalább annyira hülye is. Egy hajítódárda nem egyenlő egy hegyes bottal. Komolyan. Próbáljátok ki otthon; szerezzetek valahonnan egy botot, törjétek le a végét, és próbáljátok meg jó néhány méter távolról beledobni valamibe. Aki erre a kis kísérletre túl lusta, annak inkább elmondom: nem fog menni. Miért? Azért, mert egy hajítódárdának két fontos tulajdonsága van. Ebből egyet sikerült eltalálni a filmkészítőknek, méghozzá azt, hogy hosszú és hegyes. A második, legalább ennyire fontos tulajdonsága, hogy van egy hegye, ami fémből van. Ez azért fontos, mivel így a dárda súlypontja az elején lesz, és nem valahol a közepén, magyarul a röppályát a hegy határozza meg. Az előbb tárgyalt jelenet az alábbi videó 41. másodpercétől látható. Ja, majdnem elfelejtettem; a római pedig kardját bézbózütőként használva elhárítja a veszedelmes dobónyársat.
Azt hiszem, ennyi éppen elég is erről a filmről. Amellett, hogy láthattuk mennyire foglalkoztak azzal, hogy utána nézzenek bárminek is, még egy sztorit sem tudtak rendesen összerakni. Ha valakit érdekel a történet, de ezek után nem akarja megnézni a filmet, képzelje el a Titanicot hajó helyett ókori várossal, és jéghegy helyett vulkánnal. És sok, sok, sok CG-vel. Desszertnek itt van egy kis menekülés robbanó, pusztuló, égő, romba boruló város elől, lóval.
Ítélet: Ruscisilva: futue te ipsum!
